Örösi Pál Zoltán, néhol Őrösi (Székelyudvarhely, 1904. január 14. – Budapest, 1986. április 13.) Kossuth-díjas magyar biológus, entomológus, méhész, a mezőgazdasági tudományok (akadémiai) doktora. Kutatási területe a méhészet, azon belül a méhtetvek és más paraziták, valamint a méhmirigy működésének vizsgálata. 1942 és 1972 között a Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet igazgatója, illetve az átszervezés után a Kisállattenyésztési Kutatóintézet Méhtenyésztési Osztályának vezetője volt.
Dr. Őrösi Pál Zoltán - Méhek között c. könyvéből
„Magas fészek, alacsony mézkamra. A fészekben magas keret, a mézkamrában felemagasságú. Ugyanazt akarja elérni, mint a Langstroth kaptár két fészekfiókos alakja, de a fészket egyetlen, megszakítás nélküli keretsoron alkotja meg. Előnye, hogy a család a nagy lépeken kiválóan telel és fejlődik, a mézkamra nem túlságosan súlyos, a kisebb mézkamralépekből könnyebb a mézet kiüríteni (kipergetni), a mézkamra alacsony lépjei az anyarács mellőzése végett hízlalásra alkalmasak. Hátránya, hogy a kaptárban kétféle keret van. Ebbe a csoportba [magas fészek, alacsony mézkamra] tartozik Európa legelterjedtebb és egyúttal a földkerekség elterjedtségében második kaptárja, a Dadant-Blatt (keretmérete a fészekben 43,5 x 30 cm).”
„Minden igényt kielégítő kaptárt nem ismerünk, de olyat sem, mely hozzáértő kezében használhatatlan volna. A kaptárnak a méhlegelőhöz és az időjáráshoz kell igazodnia. Magyarország legnagyobb részének szélsőséges viszonyai nagyfészkű nagy kaptárt kívánnak. Más kaptárral is lehet eredményt elérni, de több munka, gyakoribb beavatkozás, nagyobb kockázat árán. A méhésztől függ, hogy mennyire tud a család kezelésével a változó viszonyokhoz alkalmazkodni.
A kaptár legyen egyszerű, szilárd, tartós meleg, pontos és szerkezetéhez képest olcsó. Belsejének nagyságát szabályozni lehessen. Kerete legyen pontos, erős, ne torzuljanak el. A léputca szabályozása legyen egyszerű és biztos.”
Könyve kapható a webáruházban → Örösi Pál Zoltán - Méhek között
